💡 Vannak pillanatok, amikor elesünk. És vannak pillanatok, amikor fel kell állni.
Csapatként, nemzetként, emberként.
Ilyenkor mutatkozik meg, hogy milyen erő van bennünk — és mennyire tudunk egymás mögött állni akkor is, amikor a fájdalom nagyobb, mint amennyit igazságosan elbírnánk.
❤️ Ha egy dolgot üzenhetnék a válogatottnak, ez lenne az:
borzasztóan büszke vagyok rátok, srácok.
A szív, az akarat, az a fajta küzdés, amit ma láttunk — az példátlan.
Így kell futballozni. Így kell játszani a címerért.
Fel kell állni, leporolni magunkat, és menni tovább. Mert lesz még selejtező. Lesz még világbajnokság. És mi ott leszünk mögöttetek — mindig, veletek.
🇭🇺 A stadionban ma is történt valami, amit nehéz szavakkal leírni.
Amikor hatvanezer ember együtt énekelte a Nélküled-et… valami ősi, mély, történelmi érzés járt át mindenkit.
Nem tudom, ezek a sebek — Trianon, vereségek, veszteségek — valaha is begyógyulnak-e.
De azt tudom, hogy vele kell együtt élni, és erőt kovácsolni belőle.
🔥 És a meccs?
Most értünk haza, még mindig sokkban vagyunk. Soha nem láttam ilyen jól játszó magyar válogatottat.
Szív, akarat, küzdés, elképesztő labdaszerzések, csodálatos gólok.
Mi ma jobbak voltunk — minden porcikám ezt érzi.
Az írek játékát sportszerűtlennek tartom… de majd az élet visszaadja, ami jár.
📌 A lényeg: fel kell állni. Mert ez a magyar válogatott ma nagyot játszott. És mi büszkék vagyunk.
Hajrá magyarok! 🇭🇺🔥
https://blossom.primal.net/b10748fb96ce890fc45e7d413a0a4ba3fdc6566726fc2ecd8b96a82694b71c71.mov